Ménfőcsanak település Győrtől dél, délnyugati irányba, attól mintegy 5 km-re helyezkedik el. A környék valószínűleg már több évezreddel ezelőtt lakott volt. Erről árulkodnak a határban feltárt kelta fejedelmi sír és római kori hadiút maradványai. A mai település 1934-ben jött létre, három egymással határos község. Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő egyesítése nyomán. A Ménfő helységnév első írásos dokumentuma 1172-ből származik. Csanakot 1237-40 körül „Chonuch” formában említik. A helytörténeti adatok szerint e két településnév etimológiai jelentését a következőkben lehet összefoglalni: „A Ménfő helynév a magyar mén ,csődör’ és a fő ,fej’ összetétele. Eredetileg egy dombtetőre vagy a ma „Csanak”-nak hívott dombsor kezdetére vonatkozhatott: a jelentése szerinti ,Kanca-fő’ egy
hegy. A Csanak helynév személynévből keletkezett (…) A személynév alapja a török eredetű ,csanak’ kehely, fa merítőedény, ,cserépedény’ szó.”

A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Gyülekezet a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület egyik legfiatalabb gyülekezete. 2006 augusztusától tart fenn önálló lelkészi állást. Az ezt megelőző időben Ménfőcsanak először a győrújbaráti gyülekezet leány-, majd később társegyházközségeként működött. Egészen pontosan nem lehet tudni, mikor szerveződtek az itt élő evangélikusok gyülekezetté. Az azonban biztos, hogy más környékbeli evangélikusokkal együtt vettek részt a győrújbaráti (korábbi nevén nagybaráti) gyülekezet megalapításában és a templom építésében, valamint az ottani iskola fenntartásában.
Az önállósodás felé iskolával. Az önállósodás első jelei az 1850-es évektől jelentkeznek, és szorosan összefüggnek a népiskola kérdésével. Ettől az évtől kezdve ugyanis a ménfői evangélikusok tél idejére külön tanítót fogadnak.
Laborczy Zoltán lelkész így ír erről az időszakról: „Hihetőleg a távolság és a rossz utak miatt, 1850 körül a ménfői hívek csak a téli időre fogadott mesterrel taníttatják gyermekeiket, aki házról házra járva tanított, és házról házra járva kapott élelmet és szállást. Később bérelt szobában tanított a mester, de tavasszal távoznia kellett.” Hat évig tartott ez az időszak, míg végül a gyülekezet telket vásárolt, melyen egy régi épület is állott két szobával és konyhával. Ez az épület szolgált iskola és tanítólakás gyanánt. 1858-ban már önáló tanítója van a ménfőieknek Sztrókay Dániel személyében.

Az iskola beindítása több szempontból sem volt problémamentes. Az iskola és a tanítói állás létrehozására a ménfőiek ugyanis nem rendelkeztek egyházmegyei engedéllyel. Ez csak 1859-ben került utólagos kiadásra. Az iskola létrehozása az anyagyülekezettel is feszültségeket szült. Az ottani tanító fizetéséhez ugyanis a ménfőieknek továbbra is hozzá kellett járulniuk. Egy 1861-es egyházmegyei ítélet következtében a nagybaráti tanító fizetésének 50 %-át továbbra is nekik kellett állniuk. A kezdeti nehézségek után azonban az iskola mintegy 25 fővel sikeresen elindult. 1878-ra ez a szám már 42-re gyarapodott, és az 1900-as évek elején tovább nőt.
1905/06-ban a gyülekezet egy imaházként is működő új iskolát épített a már meglévő telken.

Ez az épület a maga 65 négyzetméteres alapterületével és felszereltségével az akkori kor minden igényét kielégítette. A két világháború borzalmait az iskola sérülés nélkül, folyamatos működés mellett átvészelte. Az 1948-as államosítással azonban a Csanaki Katolikus Elemi Iskolával és a Ménfői Katolikus Elemi Népiskolával együtt beolvasztották az egységes állami iskolába. Az 1990-es rendszerváltás után a gyülekezet visszakapta az iskola telkét a rajta lévő épülettel együtt. A mai napig ez ad otthont az istentiszteleten kívüli alkalmaknak, szeretetvendégségeknek.

Az államosításig a következő kántortanítók szolgáltak a gyülekezetben: Sztrókay Dániel (1859-
1861), Prépost József (1862-1864), Simikli János (1864-1872), Barabás Gáspár (1874-1877), Andorka
Zsigmond (1878-1884), Erdélyi István (1885-1888), Horváth Miklós (1888-1890), Kovasek/Kavasch
Rajmund (1890-1893), Gyimóthi Károly (1894), Simikli János (1894-1909), Lóránt József (1909-1912),
Szij Béla (1912-1914), Garan János (1915-1944), Pécsinger János (1945-1948)