Már a templom tervezése és építése során felmerült a gyülekezet vezetőségében az a gondolat, hogy
a központi fekvésű templomtelekre valamikor a jövőben parókiát is lehetne építeni. Az akkor inkább
még csak titkos álom közel ötven esztendővel később lett valósággá. Az 1989-es rendszerváltást követően a gyülekezet visszakapta a Győri út 119. szám alatt álló, korábban államosított iskola épületét és a hozzá tartozó telket. A döntő lépést a parókia építése felé 1997-ben egy felajánlás adta. Németh Mihályné szül. Szenté Julianna két fia halála után családi házuk rá eső részét a gyülekezetre hagyta. A megörökölt pénzösszeg olyan alapot jelentett, amivel el lehetett kezdeni az építkezés tervezését.

A jegyzőkönyv tanúsága szerint egy 1998 márciusában megtartott presbiteri ülésen vetődött fel először a javaslat arról, „hogy hivatalos formában indítsuk el az esperes úr, ill. a püspökség felé a győrújbaráti társegyházközségtől való leválás gondolatát.” Az ezt követő éveket a győrújbaráti anyagyülekezettel való feszültségek jellemzik. A vita középpontjában a győrújbaráti parókia szükségessé vált korszerűsítése állt. A ménfőcsanakiak a lelkészlakás építésének küszöbén nem érezték jogosnak, hogy a baráti parókia renoválási költségeinek 60 %-a őket terhelje.
Ez 2001 márciusára lett végérvényes, amikor is a presbitérium 22 igen, 1 nem és 2 tartózkodási aránnyal megszavazta az építkezést és ezzel a Győrújbaráttól való leválás elindítását.

2001. április 18-án Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes és Hanvay László lelkész közös társgyülekezeti presbiteri gyűlést tartottak a győrújbaráti templomban. Itt az a megállapodás született, hogy Ménfőcsanakon közgyűlési határozat döntsön a lelkészlakás kérdéséről és ezzel közvetetten a gyülekezet jövőjéről. 2001. május 27-én Jankovits Béla esperes vezetésével tartották a közgyűlést, melyen a kérdésre, hogy „Kívánja-e, hogy Ménfőcsanakon lelkészlakás épüljön?” 74 egyhangú igen lett a válasz.
A megvalósításhoz a hagyatékon kívül több forrásból sikerült előteremteni a szükséges összeget.
Maguk a ménfőcsanaki hívek 10 millió forintot gyűjtöttek össze erre a célra. Jelentős támogatást nyújtott a Széchenyi terv keretében elnyert pályázat 8,5 millió forintos nagyságrendben. A Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye, a győri önkormányzat és a ménfőcsanaki részönkormányzat összesen 1,1 millió forinttal járult hozzá az építkezéshez. A ház alapkőletételére 2002. május 18-án, a szentelésre 2004. október 23-án került sor Ittzés János püspök szolgálatával. A gyülekezet Győrújbaráttól való leválására és hivatalos önállósodására 2006 augusztusában került sor, amikor is a felsőbb egyházi hatóságok jóváhagyták az önálló lelkészi állás létrehozását.

Lelkészek, tanítók, elöljárók
A gyülekezet lelkészei: id. Fadgyas János (1824-1862), Szálai Sándor (1862-1869), Fadgyas János (1869-1910), Kiss Sámuel (1910-1953), Laborczi Zoltán (1953-1985), Lupták Gyula (1985-1992),
Hanvay László (1992-2006), Percze Sándor (2006-2021), Pongrácz Máté (2021-)
Felügyelői: Perlaki Dénes (1883), dr. Bozzai János (1885-1923), dr. Veöreös Imre (1923-1946), Garan
János (1946-1964), Dorn Vilmos (1964-1972), Madár Endre (1972-1976), Ráskai Ferenc (1976-1990),
Szabó György egyházközségi felügyelő (1990-1996), társgyülekezeti felügyelő (1996-2006), Melkovics
Imre (gyülekezeti 1990-1996, társegyházi 1996-2001), Tóth Péter (2001-2020), Hujber Istvánné (2020-)
Kántorai: Pécsinger János (1948-1950), Garan János (1950-1964), Molnár Lajos (1964-2000), C.Tóth
Bernadett (2000-?), Nikodém Géza