Nap mint nap tapasztaljuk, hogy rohan az idő. Különösen is az év végén, karácsony felé közeledve érezzük ezt. Egyre sűrűsödnek teendőink. Ajándékvásárlás, a fenyőfa kiválasztása, nagytakarítás, sütemények, finom ételek elkészítése, s mindezt úgy elvégezni, hogy mellette ott a család, a munka, diákoknak a vizsgaidőszak. Rengeteg feladat, kevés idő.

Az utóbbi években azt vettem észre magamon, hogy sajnos a sok teendő elvonja figyelmemet a lényegről, s az adventi időszak sem különbözik az év más szakaszaitól, és egyáltalán nem segít a karácsony szép ünnepére való ráhangolódásban. De nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, így idén elhatároztuk barátaimmal, hogy teszünk ez ellen valamit. A modern technika lehetőségeit használva egész adventben minden nap küldünk egymásnak egy-egy igeverset, frappáns idézetet, vagy rövidke történetet, hogy ezzel segítsük az ünnepre készülést.

Tennünk kell valamit, hogy ne menjünk el az ünnep lényege mellett! Ma már annyi lehetőségünk van, hogy sokszor talán épp a bőség zavarában nem élünk egyikkel sem.

Régen naponként reggel-este gyülekeztek Isten házában, az adventi időszakban a hívek elcsendesedésre. Ha naponként nem is sikerül közösségben megélnünk az adventi készülődést, de hetente egy alkalmat talán lehet találni, mikor leülhetünk családunkkal, barátainkkal vagy hittestvéreinkkel az adventi koszorú gyertyáinak fényénél, egy rövid bibliai igeszakaszt felolvasva, egy tartalmas vers mellett meditálva. A rohanás közepette időt szakítva, hogy ebben a négy hétben ráhangolódhassunk karácsony ünnepére, hogy lelkünkben megszülethessen Krisztus.

Unyi Anikó evangélikus lelkész gondolatai