Persze, karácsonykor kellenek a fények, a dallamok, a fenyőillat. Karácsonykor helye van az ajándékozásnak, a családi közös mozizásnak. A finom ételeknek, az asztaltársaságnak. Mégis inkább veszne mindez, csak a lényeg legyen meg!

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14)

Gyermek született nékünk, Fiú adatott nekünk. Az uralom az ő vállán nyugszik, és így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Békesség Fejedelme. (Ézs 9,5)

Lekciók: Lk 2,1-14; Mik 5,1-4a

Igehirdetési alapige: Róm 5,18-21

Lelki útravaló a mai napra

Pedig olyan szép a fa! Biztos, hogy mennie kell?! Peti JBL-e, papa pulóvere, a Margit néninek szánt új metszőolló is?! Vásárlási utalványt visszavesznek? A kedvenc karácsonyi zeném, az azért maradhat? Két hónapja hallgatom… A pulyka, a halászlé, a bejgli?! Nem akarod azt mondani, hogy vesszen Kevin is?!

Karácsonyi hangulat helyett karácsonyi evangéliumra van szükség. Nem a bölcsekre, nem a pásztorokra, nem a fényes angyalokra és az ismerős szereplőkre, hanem az Egyre, akinek megérkezését mindezek kísérik. Akinek a jelenlétét a mi ünnepi készülésünk is legfeljebb szolgálhatja. Forduljunk oda a mai ünnepen az egyszülött Istenhez, aki a jászolban felsírva a láthatatlan Istent láthatóvá tette.

*

Úr Jézus Krisztus, ki a kezdet és a vég vagy, mégis gyenge gyermekként érkeztél e világba! Szenteld meg az ünnepet, hogy hozzád térjünk, téged dicsérjünk, neked zengjünk halleluját. Ámen.